Kosár
0
0 Ft
Kortársak élőben
Beszámoló a Békés Megyei Könyvtár Kortársak élőben programjáról.
Kissé későn hoztam el nektek ezt a beszámolót, de ami késik, nem múlik, ugyebár. Az utóbbi napokban sok mindenen dolgoztam; elvállaltam pár bétázást, illetve igyekszem befejezni egy fantasy regényt szeptemberre – de ha jó lesz, megtartom inkább a következő évi Aranymosásra. 😉
Na de visszatérve a beszámolóra, végre elhoztam ezt is nektek.
A Kortársak élőben programsorozatot azért rendezték, hogy az olvasók közelebb kerülhessenek a kortárs szerzőkhez. Az utolsó előtti ilyen rendezvény vendége volt Vöröskéry Dóra, akivel május 19-én, 17 órakor találkozhattunk a Békés Megyei Könyvtárban. Nekem azonban volt szerencsém előbb is bemutatkozni neki; a szerkesztőségnél várt, amikor összefutottunk. Kedvesnek, mosolygósnak és egy kissé izgatottnak tűnt.
Ennek ellenére a beszélgetés vele gördülékeny volt, a látogatóknak alkalma nyílt belehallgatni a Röpképtelen madarak és A pozitív egész számok jelentéktelenségéről című novellás köteteinek tartalmába. Maga az írónő is több műből olvasott fel részleteket.
Az igazán hangzatos, egyedi írói álneve a dédnagymamája vezetéknevéből és Dóra hajának színéből született, amelyet elmondása szerint azért választott és alakított így a családja segítségével, hogy egy olyan szerzői néven jelenhessenek meg a művei, amit igazán magáénak érez. Bár ő kissé másként kezdte pályafutását, szerencsésnek tartom, hogy azzal a névvel debütálhatott, amit ő választott, és amit nem utasított el egyetlen kiadó sem csak azért, mert "gyakori" vagy mert "nem hangzatos", majd talált ki valami mást neki, aminek forrása, eredete néhány év múltán elavult.
Dóra már harmadik-negyedik osztályos korában elkezdte a meséit papírra vetni. Pályázatokra is jelentkezett, de olyan fiatalon akkor még az alkotás élvezete és szeretete fogta meg és indította el ezen az úton. Amikor középiskolás lett, akkor már tudatosabban keresett olvasnivalót és pályázatot. Így jutott el egy íróiskolai akadémia mentorprogramjába is, ami során több novellája is született, melyek mindegyike a 2018-ban megjelent Röpképtelen madarak című kötetben kapott helyett.
Ez a kötet Debüt díjas lett – amely egy 2019-ben alapított magyar irodalmi díj, és az első kötetes, azaz debütáló szerzők kaphatják meg. Ez az elismerés amellett, hogy pénzjutalommal járt, írószövetségi tagságot is jelentett – ebbe a szervezetbe legfőképpen már több kötetes, elismert szerzők juthatnak be.
A Vöröskéry Dóra által írt két kötet novellákat, azaz meséket tartalmaz. Amikor megkérdezték az írónőt arról, hogy egyetért-e azzal az állítással, hogy a mesék gyerekeknek szólnak, nemmel felelt; meggyőződése volt, hogy igenis vannak olyan mesék – köztük az ő művei is ilyenek –, amelyek felnőtteknek szólnak. A novellái meseiessége arra vezethető vissza, hogy előszeretettel használja az arra a műfajra jellemző fordulatokat és jegyeket. Ez a "fogás" a felnőtteket is valamilyen szinten a gyermekkorukba röpíti vissza úgy, hogy olyan történetet kapnak kézbe, ami nem csak a gyermeki lélekre hat.
Az első kötete, a Röpképtelen madarak egy "széttartó szöveg", amely elemei és témái nem köthetők egymáshoz. A cím kiválasztásánál is ezt tartotta szem előtt; olyat szeretett volna, ami megragadja a furaságot, sugallja az ellentéteket. Bár olyan visszajelzést is kapott a "röpképtelen madarak" címötletről, hogy a bénaságra utal – az olvasó fejében az is megfordulhat, hogy talán a történetek bénaságára utal a cím, de Dórát ez nem befolyásolta a döntéshozatalban. Beleszeretett ebbe az egyszerű, de nagyszerű címbe.
A második kötet megírásakor figyelembe vette az elsőre érkező építő kritikákat is, köztük azt, hogy a sok, rövid történet csattanói túl erőteljesek voltak, egyszerre olvasva pedig sok volt az olvasóknak. Dóra ezért úgy döntött, hogy az A pozitív egész számok jelentéktelenségéről című gyűjteményben elpuhítja ezeket, és gunyoros, humoros, groteszk stílust kölcsönöz a meséinek. A polipkaros borító is erre utalhat.
A felolvasásokkor elhangzottak olyan szókapcsolatok, amelyek után csak felvontam a szemöldököm csodálatomban. Ilyen volt a "légglória szédelgett" illetve az "úgy csüngtek a szaván, mintha pilátust akart volna hirdetni". A két részlet és egy teljes novella végül meggyőzött arról, hogy ott helyben megvegyem, és dedikáltassam Dóra első, Debüt díjas könyvét.
Sajnálatos módon ő nem lesz ott az idei Könyvhéten.