Nyomdalátogatás

Beszámoló a kecskeméti Szilády Nyomdában tett látogatásomról.

Mindenki, aki szeret olvasni, írni vagy tervei között szerepel az újság- vagy könyvkiadás folyamatában valamilyen módon részt venni, érdekes lehet ez a beszámoló. 

A jelenlegi munkahelyemből kifolyólag jött szembe velem ez a lehetőség. A szerkesztőségünk főszerkesztője nyugdíjba vonulása alkalmából rendezett búcsú egyik programjaként mehettünk el abba a nyomdába, ahol az általunk készített újságot gyártják. 

A Szilády Nyomda vezetője volt az idegenvezetőnk; első állomásként egy nagyobb irodába kísért minket, ahol szőlővel, szilvával és sós süteménnyel kínáltak. Aki szeretett, annak kávézni is volt lehetősége; míg sokan a kecskeméti Fekete Gólyában tett ebédünktől eltelítve, fájó szívvel nézték a vendégvárót, a vezető ismertette a céget, illetve bemutatta a referenciamunkákat; a Ringier Kft.-val való szerződés gyümölcsét, a műsorújságokat és a Blikket, illetve a Vinton Kiadó megbízásából kinyomtatott Daniel Silva A csellista című könyvet – amely két raklapot tett ki, amikor távoztunk –; a cég munkafolyamatát, a beszállítás hatalmas tömegeit, illetve a dolgozók beosztását, létszámát is megosztotta velünk. 

Első állomásként a nyomólemezek előkészítését ismertette velünk; a mintára mart felületű alumíniumlemezzel a víz és olaj fajkülönbségét használva viszik fel a papírra az olajos festéket. Az előkészítőben, ahol befűzték az 1250 kg-os papírtömböket a gépbe, elég nagy gépzaj fogadott minket. Több tonnányi papírt raktároztak el, és egy-egy felhasználási folyamat alatt egy kisebb erdőre való fának megfelelő anyagot futtattak a nyomóhengerek alá. Egyszerre volt sokkoló, kiábrándító és mégis lenyűgöző. 

A festékraktár rendszerét is egyedülállónak tartottam; mivel a tinta egészségre és környezetre ártalmas anyagokat tartalmaz, a németországi importot egy fix, zárt hordozó konténerrel oldották meg, amelyet minden leszállításnál a helyi tárolóegységbe öntenek – mindenféle közvetlen emberi érintkezés nélkül –, majd amiben jött a festék, az visszatér Németországba, ahol újratöltik. 

Ezt követően a nyomás folyamatát vehettük szemügyre; a kezünkbe kaptunk néhány félkész példányt az egyik Blikkből, míg a túravezetőnk elmesélte a gyártási folyamat működését: minden tömör acél nyomóhengert egy hatalmas egyenáramú motor hajt, a hengerekben nem található fék, ha bármilyen baleset történik – például egy dolgozó keze beakad a mozgó alkatrészek közé –, a kezelőpulton lévő piros gombbal állítható le, amely a gyártósortól elzárt helyen található. Ám hiába állítják le az egyenáramú motorokat, míg azok lefékeznek, az acélhengerek lendülete tovább viszi a folyamatot, és körülbelül még nyolc méternyi papírt nyomtat le. 

Az utolsó folyamatrész a már lenyomtatott, összehajtott újságok selejtezése és alsó peremének levágása volt. Ezt követően egy gép egymásra stócolta a kiadványokat, amelyeket dolgozók csomagoltak, hogy szállításra készek legyenek. 

A logisztikai folyamatba nem kaptunk betekintést, de annyit elárultak, hogy azt a többezer példányt egyetlen éjszaka alatt juttatják el a kereskedelmi egységekhez országszerte. 

A nyomda 2023-ban bezárt. A látogatásom 2022. szeptember 7-én történt.