#szabadirodalmat, avagy jogunk van hozzá
Az irodalom szabadsága létfontosságú egy fenntartható és épülő kultúrában. A magyar kultúráról pedig igencsak gazdagon lehetne mesélni! A #szabadirodalom támogatói mind egyetértenek abban, hogy az íróknak joga van szabadon és élethűen alkotni, és az olvasóknak is ahhoz, hogy ezekhez a művekhez könnyen hozzájuthassanak.
A korlátozások ezt gátolják.
Az írókat – ha könnyen szeretnének eljutni az olvasóhoz – öncenzúrára kényszerítik. Engem, személy szerint ez zavar a legjobban. Az emberi élet velejárója a szerelem és a testi kapcsolatok, és itt főleg az utóbbira helyezném a hangsúlyt. Azzal, hogy szinte nem lehet nevén nevezni egy szerelmi kapcsolat beteljesedését két fiatal között, a szórakoztató ifjúsági vagy YA irodalmat kivonják a fiatalokat felvilágosító szerepből. Az írott minőségi irodalom ebben márpedig igencsak hozzájárul az olvasók informálásához.
Az efféle videós tartalmak, amelyekhez egyetlen "Elmúltam 18" gomb megnyomásával hozzáférhet a kiskorú, sokkal nagyobb veszélyeket rejt magában, mint egy igényesen megírt, letisztult a szerelem beteljesedését is leíró romantikus regény.
A gyengéd érzelmek erősödésének leírása és kifejtése (az csavarokkal, izgalmakkal teli út, amelyen a két főhős egymásba szeret és közel kerül egymáshoz) az egyik legkeresettebb és legszórakoztatóbb téma az olvasók számára.
Az lmbtq témákat érintő történetek tiltását is ebből az okból rossz alkalmazni. Az embereket felvilágosítani kéne, nem ellehetetleníteni egy adott társadalmi rétegtől. A tudatlanság az egyik alappillére a gyűlöletkeltésnek és az ítélkezésnek (gondolhatunk akár a kétszáz évvel ezelőtti helyzetre, amikor a sötétbőrűek elfogadása volt az egyik társadalmi probléma). Az ilyen karakterekt tartalmazó vagy azokról szóló könyvek azonban empátiát ébreszthetnek az olvasóban, ezzel edukálva egy olyan viselkedésformát a következő generációban, amely élhetőbb világot teremt egy hátrányosan megkülönböztetett egyén (ezesetben heteroszexuálistól eltérő szexuális irányultságú) számára.