Pályázatok, és ami mögöttük van

Ideális esetben azok, akik olyasmi üzenetet kapnak a több hónapos várakozás után, hogy "Kedves XY! Örömmel értesítjük, hogy művét megjelenítjük. Mellékletben csatoltuk az ehhez szükséges szerződést... stb." örülnek, és vagy azonnal elhiszik a történteket, vagy fel sem fogják elsőre. A keserű valóság azonban az, hogy ez még csak az igazi lelki hullámvasút startja. Nem a regény megírása vagy a tisztázása jelent igazán nagy kihívást, hanem annak elfogadása, amikor valaki más beleír, belejavít. Elméletben a szerkesztés azt szolgálja – mint ahogy olvashattátok az Így íródott... A pokoli múlt angyala című werkcikkemben –, hogy a szöveg minősége jobb, olvashatóbb legyen. Ne tartalmazzon helyesírási, nyelvtani, logikai és stilisztikai hibát. A szerkesztő, a lektor és a korrektor együttes célja az, hogy amikor az olvasó a kezébe veszi a könyvet, az a teljes és élvezetes olvasási élményt tapasztalja meg, hiszen ezért fizetett, ezért szánt rá órákat a drága idejéből. Gyakorlatban azonban nem mindig a minőség az elsődleges szempont, hanem a javítás, abból is csak annyi, amennyi feltétlenül muszáj és ami a szöveg átfutásakor feltűnik a határidő lejárta előtt. Ennek eredménye egy utóellenőrizetlen, összecsapott javítási és tördelési munka, amelyben talán több hiba van, mint amikor a szerző kiadta a kezéből – újak és régiek egyaránt. Emellett az is előfordulhat, hogy valaki olyan kezében végzi a mű, aki nem is feltétlenül ért ahhoz, ami a feladata (pl.: kiadványszerkesztési alapok ismeretének hiánya). Amikor pedig eljön a pillanat, hogy az író szembesül a megcsonkított, szerzőéhez már-már hűtlen regény végső formájával, arcon üti a valóság. Az, amibe hónapokat, éveket ölt, kínosan elhanyagolt formában kerül az olvasók szeme elé; nem csak a történetet éri megalázás a fogyasztók előtt, hanem a szerzőt magát is, hiszen az olvasók mivel kötik össze a könyv egész valóját? Az írójával. És mi következik ebből? A csalódás és a megjelenített könyv silány minősége miatt a szerző szégyelli a munkáját, ami arra készteti, hogy ne is hirdesse, nehogy még nagyobb csorbát szenvedjen egy szakértő szubjektív meglátásának hanyag érvényesítése miatt.

Azok azonban, akik olyan e-mailt kaptak izgatott várakozásaik dacára, hogy "Kedves XY! Sajnálattal értesítjük, hogy műve nem jutott át/nem került kiválasztásra." elkeserednek. Öröm az ürömben azonban, hogy a visszautasítás egy új lehetőséget is jelent nem csak a műnek, de a pályázónak is. Lehetőséget, hogy mind a ketten tapasztaljanak és jobbá váljanak a következő pályázási kísérlet előtt. Rosszabb esetben a kiadó/kiíró letudja ennyivel, nem ír sem okot a kiesésre, sem tanácsot a fejlődésre. Ám ha pályázó kap véleményezést, kritikát vagy bármilyen visszajelzést, azt érdemes többször elolvasni és mérlegelni. Nyitottan kezelni, de nem gondolkodás nélkül megfogadni. Időt hagyni az értelmezésére, és amikor eljön az a pillanat, hogy a szerző nem sértett büszkeséggel fordul el a recenzió soraitól, annak az ideje is elérkezik, hogy nekiálljon a javításnak.

Ám ismét hangsúlyozom: a kritikát, tanácsokat, véleményeket nagyon ajánlott fenntartásokkal kezelni, persze ezzel nem azt mondom, hogy azonnal el kell vetni minden javításra tett tanácsot! Sőt, éppen ellenkezőleg! Elsősorban azt kell szem előtt tartanod, hogy ez a te könyved, a te történeted, ugyanakkor a hiteltelenség és logikátlan ábrázolás, történetvezetési hibák figyelmen kívül hagyására ez nem lehet mentség. Csak akkor módosíts rajta a kapott információk, tanácsok alapján, ha a saját szemellenződet már félredobtad és képes vagy az írásodat objektíven is szemlélni, ugyanis csak így fogsz tudni megfelelő döntést hozni, amivel "a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad". Természetesen az alaptalan, légből kapott vagy hiteltelen véleményezést engedd el. Csak azért, mert valaki azt mondta, hogy neki nem tetszik, hogy a főszereplőd lány, attól még nem kell azonnal átírni a karaktert. Mérlegelj, és úgy dönts, ahogy te érdemesnek látod. – Személyes tapasztalatom erről, amikor egy lektori vélemény a regényem egyik fő szálának teljes kiírását tanácsolta. Az egész művet át kellett volna írni – mivel a cím is, és a cselekmény motivációjának több mint fele származott belőle – és mindezt a lektor egy hivatalos forrásra alapozta, amelyet még csak meg sem nevezett, ám ha mégis létezett olyan, az a politikai nyomás miatt hamisított lehetett, mert a valóságban egészen más statisztika van jelen. A véleményezését böngészve olyan érzésem volt, hogy el sem olvasta a teljes regényt, mert olyan dolgokra világított rá, amelyek kifejtése ott volt az írás soraiban. Az is elég meglepő, már-már amatőr hiba volt a részéről, hogy a mostani viszonylatokat mérte a majdnem egy évtizeddel korábban játszódó világhoz. Emellett a lektori véleményt semmivel nem igazolták; nem tudhattam meg a véleményező nevét és azt sem bizonyította semmi, hogy a kiadó hivatalos véleményezése az e-mailhez csatolt dokumentum.

Összefoglalva tehát, ha pályázatra küldesz be művet, három dolgot minden áron tarts be:

• Minél hibátlanabb és elkészültebb kézirat legyen, amelyet beküldesz, mert ha kiválasztják, nem javíthatsz többé bele;
• Ha kiválasztanak, figyelmesen olvasd el a szerződési feltételeket, és ne félj kérdezni vagy akár nemet mondani egy számodra nem előnyös ajánlatra;
• Ha visszautasítanak, az nem a világ vége. Tekints rá második esélyként, amivel élve jobbá teheted az írásodat:
  – beszélj bétaolvasókkal, küldd el nekik az írásodat véleményezésre;
  – olvass sokat abban a témában, műfajban, amelyben írsz;
  – hagyj időt magadnak, legyél nyitott és ne félj a változtatástól;
  – és a legfontosabb: mindig tartsd meg az eredeti kéziratot! (ha másért nem, hogy lásd a verziók közötti különbséget, a történet fejlődését és tanulhass belőle)

Természetesen (hangsúlyozom), a fent említett esetről való beszámolás elég szélsőséges, és nem feltétlenül jelenti azt, hogy a pályázatnyertes munka minden esetben silány minőségben kerül majd megjelenítésre. A szakértetlen vagy kapkodó, hanyag kezek által készült szerkesztés, korrekció és tördelés azonban nem sok jóval kecsegtet. Ezt úgy tudod a legjobban kiküszöbölni, ha több könyvet is elolvasol az adott kiadótól – ajánlom a könyvesboltokat (bár ott elég felületes vizsgálatot fogsz tudni végezni), illetve könyvtárakat erre.