Gladys – A könyv, amit nem bántam meg

2024.01.07

Nemrégiben elhatároztam magamat, hogy kiadom az egyik kész regényemet, de belefáradtam a pályázatokkal járó várakozásba és stresszbe, majd a csalódásba. Más megoldás után kutakodtam, így került a kezembe ez a könyv. 

Utánajártam néhány magánkiadónak. Az első jelöltem a Novum Publishing lett, a második a Little Fox Kiadó (ez utóbbi azért, mert több kortárs írótársam is publikált velük: Steven Ricks, a Hogyan nem lettünk sztárok szerzője, és Czipó Petra, a Kiáltok, miért nem hallod?; a Szöul London Melody; és a Hé, Li Wei! szerzője, akivel együtt indultunk az Atlantic Press női regényíró pályázatán. Miután két könyve megjelent az AP-nál, a harmadikat a Little Foxnál adta ki.

Annak érdekében, hogy megfelelően tudjak kiadót választani, elhatároztam, hogy beszerzek egy-egy random könyvet tőlük, hogy megnézzem, hogyan dolgoznak a szerkesztőik, lektoraik, tördelőik – már ha vannak és az adott író igénybe vette a munkájukat. Én terveim szerint, mivel tanulom a szakmát, tapasztalatot szerzek benne, nem tervezem igénybe venni ezen szolgáltatásokat, csak ha nincsen más megoldás. Ennek oka is egyszerű: az utolsó könyvemen dolgozó szakemberek nem csak az általam ejtett hibákat hagyták a regényben, de a "javításaik" mentén újabbakat ejtettek. 

Ezzel kapcsolatban: hamarosan nyomtatásba kerül a Pokoli múlt angyala javított kiadványa, de csak korlátozott példányszámban. :)


A Novum Publishing kiadótól nehezen tudtam könyvet beszerezni, de ez nem a kiadó hibája, hanem a csabai Líráé. Végül a gyulai boltjukban ráleltem a Gladys-re. Az eladó kedves volt és egyenes, elmondta, hogy 2019 óta van a polcokon és eddig egyet sem adtak el belőle. Hát gondoltam, megveszem, megnézem. Írok róla kritikát, ha más még nem tette meg, ezzel is gyakorlok, és ha jó könyv, segítek a pozitív véleményezésében.

Fontos megjegyezni, hogy még közel sem olvastam ki, de aligha hinném, hogy a nyelvi színvonal és a narrátori csapongás megváltozna a történet végéig; a hiteltelen, hasraütésszerű konfliktusteremtésről és a karakterek személytelenségéről nem is beszélve. Csalódás a könyv, mint olvasó és egy kicsit kiábrándító is, mint leendő Novum-szerző.

A kiadvány soraiban olyan fatális hibák vannak, ami láttán egyértelműen az a kérdés vetődött fel bennem, hogy "látta ezt korrektor?" meg hogy "szerkesztette ezt valaki?"; megnéztem a copyright oldalt, ahol csak a lektor volt feltűntetve. Eltűnődtem: tehát ezt a könyvet átnézte egy lektor? Akkor hogy lehet benne ennyi logikai hiba? Hogy jelenhetett meg egy olyan mű, amit még csak idővonalban sem tudunk meghatározni, mert a narráció stílusa, a történet alapja és a berendezése mind eltérő kort sejtet? Arról ne is beszéljünk, hogy a fő konfliktusként szolgáló bonyodalom (Gladys együtt hál, majd teherbe esik a főnöke fiától, aki aztán elutasítja a szolgálólányt), hatalmas klisé. Ismeri valaki az Édes Annát? Csakhogy példát is mondjak. Gladys egyik lánya meg egy öregúrhoz járt felolvasni. Légy jó mindhalálig? Jobb kidolgozással nem sütne róla a kliséség. Emellett a hiteltelenség netovábbja az, hogy a szerző olyan tényezőket állított fel, ami egy reális világban aligha történik meg, és mindezt azért, hogy beteljesítse az klisés elgondolását. Kiszámítható és átlátszó, süt róla a fantáziátlanság. (Pl.: amikor az ikrek kutyáját befogta a sintér, és a lányok próbálták megvédeni az állatot, a kutyapecér lekevert egyet az egyik lánynak a gondviselőik szeme láttára úgy, hogy az a földön végezte. Ezt követően betette a kutyát a kocsijába, az apa meg behívta sörözni a munkaidőben lévő sintért, aki igent mondott a vadidegen ajánlatára. – Ahogy ezt olvastam, mondtam magamban, hogy "aha, akkor a gyerekek kiszabadítják a kutyát"; és a következő oldalon ott is volt.) Kiábrándítónak találtam.
Egy szó mint száz, mindezt (és ez csak pár példa volt) egy lektor láthatta volna.

Egyszóval a Gladys több sebből vérzik (az alcímnek amúgy nem látom értelmét, talán csak jól hangzott...). Furcsa módon ennek ellenére rengeteg pozitív kritikát kapott, ahol a tőmondatos szerkezetet, az igeidők kihagyásával elkövetett rossz mondatszerkesztést stílusnak vélték. Igen, lehet, hogy az. Olyan stílus, ami élvezhetetlenné teszi az olvasást; melyik olvasó akar egy felépítetlen vázlatot olvasni, amiből sikít, hogy az író út közben találta ki, hogy miről ad magyarázást, és mit hagy függőben? Én szeretem a jól felépített történeteket, a hiteles karaktereket, így ez a könyv, függetlenül attól, hogy az most egyedi stílusú-e vagy sem, túl hanyag nekem. Ennek oka az, hogy egy ilyen történetet nem szerencsés ebben a tőmondatos, zajlós módszerrel megalkotni. A karakterek lelketlenek, személytelenek, csak vannak, hogy legyen ki körül történnie a történéseknek. Az író nem építi ki az empátiát velük, arról nem beszélve, hogy ugyanazt a karaktert az egyik oldalon okosnak, a másik oldalon butának ábrázolja. Egyszerűen nincsenek felépítve, csak vannak, és ezt nem tudom hangsúlyozni.

Készítettem egy montázst, hogy ti is lássátok, mi az, ami elrontja az olvasási véleményt (és ez csak töredéke a valódi mennyiségnek – talán még nem is a legsúlyosabbak). 

  • 19 évesen hogy nem tudja valaki, hogy miként fogan egy gyerek? (Arról nem volt szó az írásban, hogy védekeztek-e, ráadásul a nőgyógyásszal való kapcsolatfelvétele is olyan volt, hogy "na, elmegyek már, mert miért ne?" – Nem volt indíttatása, ha meg valaki védekezés nélkül összeteszi magát mással, akkor ahhoz sincsen elég felelősségérzete, hogy rendszeresen orvoshoz járjon. – szerintem. Ha meg mégis, akkor jó lenne, ha az átlagnál eltérő személyiséget és temperamentumot felépítené az író, hogy hitelessé tegye.) A főhősnő egyedül elment Bécsbe, munkát vállalt, kacérkodott és tette magát a főnökei fiának, aztán csodálkozott, hogy bekapta a legyet és még mindezek után neki állt feljebb. (nahát, azaz átok, amit a család fejére szórt, nemcsak karakterhűtlen, de erőltetett is volt...). Ez egyszerűen nem szerethető karaktert teremt, akit az olvasó aligha tud sajnálni.
  • Nagyon sokszor találkoztam rövid ékezetekkel ott, ahol hosszúnak kellett volna lennie. És mi az a "ií" egymás mellett? Mintha a korrekció egyik felét elfogadták volna, a másikat meg nem. Az elírásokról nem is beszélve (pl.: teszik, tetszik helyett; jegyzte, jegyezte helyett stb.)... Hanyag.
  • A tördelésnél sem figyeltek oda; helytelen elválasztásokkal, árvasorokkal, fattyúsorokkal és félszavak új sorba kerülésével is bőven lehet találkozni a könyvben.
  • Az elrontott központozásnak köszönhetően pedig nem csak hogy vannak mondatok, amik más jelentést kaptak, ami nem illik a szövegkörnyezetbe, de még azt sem lehet mindenhol meghatározni, hogy ki, mikor beszél.

Nagyon sok mindent sorolhatnék még, de nem fogok. Úgy gondolom, elég rosszat mondtam, amit sajnálok is, mert tényleg nagyon lelkesen fogtam hozzá a könyvhez, és ez csak méginkább igaz lett, amikor láttam, hogy egy hatvanéves gyulai úr írta. Tisztelettel kezdtem bele a sorokba, és gyulai lévén igencsak elfogult voltam.

Aztán amikor kibuggyant, hogy az író hiába írta E/3-ban a szöveget, a szereplő gondolatainak leírásáról lesütött, hogy egyáltalán nem tud azonosulni a 19 éves női karakterével, szenvedéssé vált számomra az olvasás. Olyan szavakat használt Gladys szájából, ami elidegenedett a szöveg egészétől, kifeslett a lapokról. Annál is inkább, hogy a karakter származása sejtette intelligenciával sem volt azonosítható. 

Ennyi rossz után azt gondolhatná az ember, hogy sajnáltam kiadni több mint négyezer forintot egy vékonyka könyvért, de ez nem fedi a valót. Olvasóként, kár lenne tagadnom, az egyik legnagyobb csalódás volt ez az írás; ámde, a szerkesztői, korrektori és lektori szakma lelkes tanulójaként örülök, hogy beszereztem ezt a könyvet, ugyanis munkafüzetnek tökéletes! Alig van olyan oldal, ahol nem lett volna javítanivaló, így biztosan végignezem majd, csakhogy gyakoroljak. 

Összességében tehát csak annak ajánlom ezt az irományt, aki szerkesztőnek, korrektornak vagy tördelőnek tanul. Bőven látja majd, milyen hibákra kell odafigyelnie! 


Frissítés

Megkaptam az árajánlatot az egyik kész regényemre, és egy kicsit megdöbbentem. A tervezet szerint egy egyszerű puhakötéses A/5-ös könyvet több mint hétezer forintért terveztek értékesíteni. Lássuk be, ez még a megemelkedett árak mellett sem piacképes, annál inkább, hogy csak 310 oldalról beszéltünk. Egy frissen kiadott (efféle) könyv bolti ára nem haladja meg az ötezret. Ami még meglepett – bár ez lehet, hogy variálható, szerződésenként eltérő –, hogy a Prémium szerződésben van az, hogy nemzetközi portálon (Amazon) közzéteszik a művet, emellett tartalmazza a VIP korrektúrát a sima korrektúrán felül, szerkesztést és lektorálást is ez a csomag. Hogy ez miért furcsa? Mert a Gladys elérhető az Amazonon. Van egy olyan sejtésem, hogy azt a könyvet Prémium megjelenési csomaggal szerződtette az író, és egy hozzám hasonló tanulópalánta is ennyi hibát kiszúrt benne. Nem mintha számítana, hiszen más pénztárcája és pénzügyi döntése egyáltalán nem rám tartozik, de úgy vélem, ez minden hozzám hasonló leendő magánkiadósnak hasznos megállapítás lehet. Én személy szerint visszautasítottam ezt az ajánlatot – ami még csak nem is volt a legkedvezőbb.

Egyébként a Novum Publishing egy küldföldi családi vállalkozás, ahol kapcsolattartón keresztül üzletelhetsz a kiadóval. Nemzetközi megjelenést, angol fordítást, és amerikai terjesztést ígér – ami nem rossz, valljuk be, hiszen nagyobb piaci réteget céloz meg. Ennek tekintetében nem is annyira rossz a kapott ajánlat, de a Gladys után bőven vannak fenntartásaim. Emellett mivel magyar vonatkozású nevekkel, helyszínekkel dolgoztam a könyvben, nem is lenne értelme egyből külföldre publikálni. Az író-olvasó találkozókról, dedikálásokról meg nem is beszélve.

Tanulság:
Ha kiadót keresel, mindig olvass bele az általuk megjelenített könyvbe!