Kortársak élőben

G. Nagy Lilla Imolával való beszélgetés elsősorban az írónő élete, megjelent művei és azok témája, illetve a Délvidék múltja köré épült. Az egész interjút Garay Éva vezetésével bonyolították le, s bár Lilla könnyen megtalálta önnön hangját, magabiztosan vezette le saját gondolatmeneteit, Éva sikeresen egyben tartotta a beszélgetés vonalát. 

Gyermekkorát nem töltötte sokáig egy helyen; édesapja költő volt, és a rendszerváltás idején olyan témában alkotott, amit sokan nem néztek jó szemmel, ezért gyakran változtatták tartózkodási helyüket. Tizenhét éves korában költözött ki Milánóba, ahol tizennégy éven át modellkedéssel foglalkozott. A beszélgetés során elmondta, hogy bár sokan vannak, akik vágynak erre az életre, ő átélte, és személyes tapasztalatai útján kijelentette, hogy nehéz megélni azt a világot. Visszaemlékezésében felidézett néhány kollégáját is, akit megtört a szinte mindennapos utazás, a futó ismerettségek kialakítása, amik csak egy-két napig tarthattak és az étkezések minimalizálása. Az előnyeivel ugyanakkor – szép tájak és sok pénz – egyetértett. 

Eme múltja az – na, meg édesapja nyomása, aki erősen hitt a magyar nemzeti szellemiségben –, ami az írói útra terelte. Olaszországban szembesült azzal a hazaszeretettel és -tisztelettel, ami nálunk Magyarországon már nem annyira jellemző. Az olaszok – Lilla elmondása szerint – szinte istenítették saját ételeiket, kultúrájukat, hegységeiket. Az ottani és a hazai kultúra különbségei láttán gondolkodott el azon, hogy az "ősi, régi dolgaink mennyire ellentétesek a nyugati szellemiséggel". Eme gondolatmenet az egyik fő vonala írásainak is. Lilla arról is beszámolt, hogy Olaszországban nem tudtak annyian a magyarokról és kultúrájukról, inkább a szerb történelmet tanulták. 

Éva ezt követően afelől érdeklődött, hogy miként jött a számára ez a téma. Lilla hangsúlyozta, hogy 20-25 év alatt fogalmazódott meg benne az alapgondolat, és a rengeteg behatás közül kiemelt párat: a gyógyteát, amit az olaszok nem értettek, miért fogyaszt betegség híján – odakint ugyanis nem rendelkeznek kiforrt gyógynövénykultúrával –, és nincsen annyi könyvesbolt és könyv sem, mint idehaza. Lilla éppen ezért nem igazán tudott azonosulni, két éven át kereste az útját, míg végül a szíve hazakalauzolta. Ráébredt, hogy itt van otthon, ezért is költözött vissza a Vajdaságba, arra a helyre, ami mindig is közel állt a szívéhez. A története elmesélése után kiemelte, hogy szerinte az ember okkal születik oda, ahova. 

Arra a kérdésre, miszerint nem bánta-e meg azokat az éveket, amiket kint töltött, azt felelte, hogy "magyarnak születni ajándék". Ez, és a hovatartozás érzése tartották benne a lelket akkor is, amikor más már megtörni látszott. Édesapja elhintette benne a hazaszeretet magvait, ami eme tizennégy évben csíráztak ki igazán, és hazatérve, annyi tapasztalattal a háta mögött a Délvidék titkaiban kifejthette Ady Endre egyik idézett gondolatát, miszerint "Mit ér az ember, ha magyar?". 

A Délvidék titkai, ami Lilla első, magánkiadásban megjelent kötete három részből áll. Az első Lilla életútját és a honát szerető ember érzéseit meséli el. A másodikban levelek, és a Délvidéken megtörtént tragédiák olvashatók. Az írónő elmesélte, hogy amikor kóstolóba mentek egy idős asszonyhoz, és a falon lévő képekről kérdezgették, a néni elhagyta a szobát, amikor az édesapjához értek. Egy dobozzal tért vissza, amiben egy régi füzet volt versekkel, illetve levelek, amiket a családjának írt a délvidéki börtönből. – Amikor Lilla eme személyes tragédia részesévé vált, elhatározta, hogy kutatni kezd a történtek után. Két évnyi kitartó munkája, a levéltárban való nyomozás sem hozott olyan áttörő sikert, mint amikor a nyolcvan-kilencvenéves helyiekkel beszélgetett, akiknek családja közvetlenül érintett volt az akkori mészárlásokban. Lilla rávilágított, hogy ez a múlttudat belevésődött, beleégett a fiatalok lelkébe és génjeibe. Ezt a mély fájdalmat és gyászt okolta a szabadkai magas öngyilkossági arányért is, majd hozzátette, hogy az egyfajta önvédelem a fiatalok részéről, hogy távol áll tőlük a magyarság. 

A csodakút a Püski Kiadó által megjelenített regény. Témáját tekintve ugyanazt a vonatkozást tartalmazza, mint az első kötet, ám ez már regényes formában meséli el hat szereplő életén át Délvidék tragédiáját és jövőjét. A történet központjában a Doroszlói Szentkút áll, amit hívő emberek itthonról is, külföldről is előszeretettel látogatnak, hogy vizéből keresztet vessenek gyermekeik homlokára, illetve hogy imádkozzanak ott. Annak érdekében, hogy a könyv egésze megszülethessen, személyesen keresett fel embereket, akik elmesélték történeteiket. A regény cselekményében egy csángó asszony vezeti körbe a főhőst, és a sorok között több szimbolikus elemet is felfedezhetünk. Ilyen a szeptember 8-ai dátum is, ami amellett, hogy a búcsú napja, több eseményt is jelöl: Petőfi ezen a napon ismerte meg Szendrey Júliát, ezt a napot tartját a dióverés, az ősz kezdete és a búza felszentelés napjának is. A gyertya Isten jelenlétét, a fekete és fehér kő a boldog-boldogtalanság útját, az alma karácsonyi elosztása a család egységét, egyenlőségét szimbolizálja benne. 

A két mű megszületéséről ekként nyilatkozott: "Az írás szenvedés. Átlépni, átküzdeni magunkat a tragédiákon nem jó." Kifejtette a "génjeinkben, lelkünkben lévő lenyomatot", a gyászt és fájdalmat, ami a múltunk érdeme, majd hozzátette, hogy ennek feldolgozása során eljutunk egy magasabb szintre. Ez egy több lépcsős folyamat, aminek egyik fokán sokan megrekednek. Itt újra kiemelte a szabadkai öngyilkosságok és depressziók magas arányát. 

A motivációjához még hozzáfűzte:

"Csak azt tudjuk adni a világnak, amiben mások vagyunk. Ilyen a magyarságunk." 
Lilla célja az, hogy biztassa a fiatalokat: legyenek büszkék a magyarságukra. 

Megtudtuk róla, hogy jelenleg a vajdasági televíziónak dolgozik mint riporter és műsorvezető, illetve harmadik műve egy forgatókönyv hasonló témában, mint a korábbiak. Tervei szerint olyan színészekkel akarná bemutatni a történetet, akikre érdemes felnéznünk. 

A beszélgetés végére érve búzacsomagot kaptunk, illetve a fehér-fekete kavicsok megválasztásával fejezhettük ki, hogy tetszett-e az interjú. Lilla hozott példányokat a könyvéből is, amit ott helyben dedikálta is annak, aki kérte. 

A részvétel igen tanulságos volt számomra íróként; a személyes találkozás hatására megerősítést nyert bennem egy olyan tény, amit korábban is tudtam – ami meghatározza a mai világunk alappilléreit.